Nincs könnyű dolgunk, ha a célunk egy kiegyensúlyozott élet kialakítása.
Az előző cikkemben vázolt környezeti és társadalmi hatások valóságos akadálypályává teszik az utat, ami ehhez a törékeny egyensúlyhoz vezet. Az első lépés mindenképpen az, hogy megértsük, az egyéni és társadalmi igények között komoly érdekellentét feszül.
Az egészséges élet feltétele, hogy a munka és pihenés váltakozása adja meg az aktív és passzív időszakok egyensúlyát. A társadalom részéről az ideális az lenne, ha a teljesítményünket növelnénk, és ez történhet akár a szükséges pihenés rovására is. Amikor az egymást követő feladatok sűrűjében az állandó aktivitás irányába tolódunk, azzal olyan egyensúlyvesztést kockáztatunk, ami veszélyes lehet testi-lelki egészségünkre nézve.
Mi a megoldás abban a világban, ahol a kulturális hatások boldogtalanságra ítélnek minket a gazdasági siker oltárán?
Különösen hangzik, de a lazacok viselkedése jó iránymutatást ad a kérdés megválaszolásához. A lazacok életstílusa igazán nem mindennapi. Édesvízben születnek, életük első éveit ezekben a védett hegyi patakokban élik le. A felnőtté válás részeként átköltöznek a tengerbe, amelybe a patakok torkollanak, de nem hagyják örökre maguk mögött fiatalkoruk színterét. Minden évben a párzás időszakában, fáradtságot nem kímélve, a folyó áramlásával szemben úszva visszatérnek a védett hegyi patakokhoz, hogy ezeknek a hűs vízeknek biztonságában hozhassák világra utódaikat.
Az odáig vezető út minden lazacot próbára tesz. Nem elég a folyamatos küzdelem, amit a menetiránnyal ellentétes haladás jelent, váratlan akadályokkal is szembe kell nézniük. A sebes folyású vízesések, az éves vándorlásukat szoros figyelemmel követő ragadozók és a hegyi folyamokon épülő gátak mind-mind próbára teszik őket céljuk elérésében.
Ezek a kitartó állatok mégsem adják fel a küzdelmet, mely kívülről nézve úgy tűnik, mintha már akkor kudarcra lett volna ítélve, amikor belevágtak vállalkozásukba.
A lazacok nem foglalkoznak azzal, hogy a környezeti tényezők mennyire nehezítik meg a dolgukat. Kitűzött céljuk elérésében csak saját magukra számíthatnak, és ezzel tisztában vannak. Tudják, hogy eposzi a küzdelem, de mégis belevágnak, mert fontos számukra célkitűzésük.
Vállalják, hogy az árral szemben ússzanak.
És pont ez az, amit mi emberek is elleshetünk tőlük. A hátráltató tényezőket figyelmen kívül hagyó küzdelmet, ami során csak arra koncentrálunk, hogy mi magunk mit tehetünk kitűzött célunk érdekében.
Elemi felismerés, hogy saját egyensúlyunk az egész világon éppenséggel számunkra a legfontosabb. Ebből adódóan nem várhatjuk, hogy helyettünk ezért szeretteink, kollégáink vagy éppen ismeretlen döntéshozók tegyenek, hozzanak áldozatokat. Ebben a küzdelemben végső soron magunkra számíthatunk, személyes felelősségünk, hogy tegyünk a saját jólétünket szolgáló céljainkért.
Egy értékes megfigyelés lehet a lazacok történetéből az is, hogy bár ismerik az útjuk végcélját, a siker érdekében mégis mindig az éppen soron következő akadályra fordítják figyelmüket, és azzal próbálnak teljes erőbedobással megküzdeni. Személyes életünkben is fontos tanulság ez. Ha a távoli célunk elérésére koncentrálunk, annak nagysága bénító lehet. Érdemes apróbb célkitűzésekre felbontani azt, ez segíthet abban, hogy a változást, amelyet el szeretnénk érni, megvalósíthatóbbnak érezzük.
Éppen ezért szeretnék 5 apró változást a figyelmetekbe ajánlani, melyek segíthetnek az egyensúlykeresés kihívásokkal teli folyamatában. Olyan változások ezek, amiket már mától megtehetsz annak érdekében, hogy kilépj a Sapiens 2.0 hátborzongató, teljesítmény-orientált világából. Az egyensúly persze minden ember számára másképp néz ki, és mindenkit egyedi utazás vezet az áhított állapot felé. Azonban az mindannyiunkat érintő, általános igazság, hogy tudatosan tennünk kell ezért testi-lelki egészségünk érdekében, és talán az is, hogy jól jön pár tanács, melyek kiindulópontként szolgálhatnak ebben a 21. századi útvesztőben.
1. Önegyüttérzés - Légy saját magad barátja!
Észrevetted már a különbséget saját hozzáállásodban akkor, ha egy adott probléma egy barátodat érinti, vagy ha ugyanez a nehézség veled történik? Mintha teljesen más helyzetre reagálnánk. Barátunkat hallgatva felébred bennünk a szeretetteljes empátia, próbáljuk biztatni, tartani benne a lelket. Megértéssel hallgatjuk, elfogadjuk, sőt átérezzük érzéseit, és biztosítjuk róla, hogy nincs egyedül a helyzetben, számíthat a támogatásunkra. Ezzel szemben, ha saját magunkat találjuk nehéz helyzetben, sokszor könyörtelenek vagyunk. Zsarnoki hangunk szólal meg, nehézségünk okát gyakran saját hiányosságiankban keressük. Hibáztatjuk magunkat, és ahelyett, hogy elfogadnánk érzéseinket, még bűntudatot is érzünk miattuk. Pedig a nehéz helyzetben mindenkinek igénye van a támogatásra. Amikor váratlan problémával találjuk szemben magunkat érdemes lehet, tudatosan nézőpontot váltani, és úgy viszonyulni saját nehézségeinkhez, mintha azokat valamelyik szerettünk mesélné. Ez az egyszerű gondolatkísérlet segít minket az önegyüttérzés gyakorlásában, ami nem csak rengeteg, saját magunk által generált negatív érzéstől óvhat meg minket, de hosszú távon fontos iránytű lehet a kiegyensúlyozott élet felé vezető úton is.
2. Önmonitorozás - Figyeld tested jelzéseit...
...mert olyan titkokat árulnak el, amiket máshonnan nem tudhatsz meg. Testünk megbízhatóan jelez, ha olyan helyzetbe kényszerítjük, amely veszélyezteti személyes egyensúlyunkat. Más kérdés, hogy sokszor mint elhanyagolható kellemetlenség azonosítjuk ezeket a jelzéseket, és olyan tünetekként tekintünk rájuk, melyekkel csak addig szükséges foglalkoznunk, amíg megtaláljuk a leggyorsabb módot arra, hogy eltüntessük őket. A modern világ hatékony megoldásokat kínál arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk saját fizikai korlátainkat, ezért szükséges tudatos figyelmet fordítani arra, hogy mikor kér tőlünk a szervezetünk extra figyelmet, gondoskodást. Az egész napi ülőmunka után sajgó hátizmaink emlékeztetők, hogy testünknek több mozgásra van szüksége annak érdekében, hogy egészséges maradjon. Egy stresszes héten a vissza-visszatérő fejfájással testünk nem azt kéri tőlünk, hogy találjuk meg azt a fájdalomcsillapítót, ami a leggyorsabban megszünteti a "problémát", hanem emlékeztet minket arra, hogy adjuk meg magunknak a nélkülözhetetlen pihenőidőt. Ha gyomrunk minden alkalommal csak egy adott helyzetben fájdul meg, akkor szervezetünk nem gyógyteára vágyik, hanem arra, hogy észrevegyük, adott szituáció annyira stresszel minket, hogy az veszélyezteti egészségünket. A lista folytatható a végtelenségig, és fontos megjegyezni, hogy ebben sincsenek általános igazságok, mindenkinek "más nyelvet beszél a teste", van akinek hangosabban, és van akinek halkabban szól. A kiegyensúlyozott élethez azonban nélkülözhetetlen, hogy észrevegyük testünk üzeneteit.
A testünkhöz való kapcsolódáshoz, a tudatos odafigyelésen kívül, egy jó gyakorlat lehet a testszkennelés, mely során figyelmünket végig futtatjuk testtájainkon, a fejbúbunktól egészen a lábujjakig. Figyeljétek az oldalt, hamarosan felkerül egy videó, melynek segítségével megismerkedhettek ezzel a technikával.
3. Önértékelés - Vedd észre a sikereidet!
Gondold végig a mai napodat! Mennyit foglalkoztál azzal, hogy mik azok a dolgok, amiket nem csináltál meg, pedig meg kellett volna? Mennyit gondolkodtál azon, hogy milyen hibákat vétettél mostanában? Mennyi időt töltöttél azzal, hogy számba vedd, miben teljesítettél jól? Mennyi figyelmet szenteltél sikereidnek? Jellemző, hogy előbbi kérések nagyobb hangsúlyt kapnak. Sokkal több időt töltünk azzal, hogy hibáinkon rágódunk, marcangoljuk magunkat esetleges kudarcainkért, és katasztrófa forgatókönyveket gyártunk arról, hogy miket fogunk a jövőben elrontani. Persze a szorongás, amit ezek a gondolatok keltenek később a teljesítményünkre is kihat, és hamar egy ördögi körben találhatjuk magunkat, amit megtörni csak tudatos odafigyeléssel lehet.
Mi az, amit jól csináltam mi? Mi az, ami könnyen ment? Mi az, ami miatt megdicsérhetem ma magam? Tegyük fel magunknak esténként ezeket a kérdéseket, vagy éppen építsük be a napi rutinba, hogy átbeszéljük ezeket szeretteinkkel, és figyeljük, hogy milyen változások követik ezt a tudatos fókuszváltást. Azon túl, hogy mindenképpen jobban érezzük magunkat, könnyen előfordulhat, hogy céljaink elérésében is pozitív változásokat tapasztalunk, ahogy elkezdünk erősségeinkre fókuszálni.
4. Önbecsülés - Ne felejtsd el saját igényeid!
Nem könnyű a sok "muszáj" között észrevenni azokat a dolgokat, amiket csak egyszerűen szeretnénk. Priorizálni őket pedig sokszor szinte lehetetlennek tűnik. Az idő véges, ezért életminőségünk szempontjából óriási a jelentősége annak, hogy hogyan gazdálkodunk vele.
Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy programunk tervezése közben kizárólag a tehendők listájából indulunk ki, és könnyen napok, sőt hetek telhetnek el anélkül, hogy a napirendi pontok közé vennénk olyan tevékenységet, ami nem muszáj, hanem csak szeretnénk. Szeretnénk azért, mert feltöltődünk általa, szeretnénk azért, mert energiát merítünk belőle, vagy szeretnénk azért, mert éppen nagy kedvünk lenne hozzá.
Ha állandóan arra várunk, hogy akkor csináljuk ezeket a tevékenységeket, ha majd egyszer a sok muszáj-dolog végére értünk, könnyen hoppon maradhatunk.
Mindig tehetnénk több energiát az éppen aktuális munkahelyi projektbe, mindig lehetne tisztább a lakás, mindig akad javítani való a ház körül... Mindig lesz egy olyan tehendő, ami úgy érezzük fontosabb annál, hogy csak jól érezzük magunkat. Ha azt szeretnénk, hogy saját igényeinkre is jusson idő, nem hagyhatjuk őket a rangsor legutolsó helyén. Mi az, ami ma/a héten/a hónapban megteszek magamért? Ha az időbeosztásunknál már előre számolunk ezzel, sokkal könnyebb előre "félretenni rá az időt", tudatosabban ütemezni és megvalósítani azokat a dolgokat, amiket csak saját jóléted miatt csinálsz.
5. Önszervezés - Tudd, hogy mikor kell a maximumod (és mikor nem)!
Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy azt hisszük, minél több energiát fektetünk a dolgainkba, annál jobban fognak menni. Ez a szabály nem általános érvényű, sőt egy olasz közgazdász elmélete alapján teljességében megkérdőjelezhetjük, hogy egyenes arányosság lenne a befektetett energia és teljesítményünk növekedése között.
Pareto alkotta meg a 80/20-as szabályt, mely kimondja, hogy a ráfordítások 20%-ából származik az eredmények 80%-a. Pár véletlenszerű példa jól szemlélteti a szabályszerűséget. A népesség 20%-a birtokolja az összes vagyon 80-át. Az újság 20% tartalmazza a hírek 80%-át. A szekrényünkben lévő ruhák 20%-át hordjuk az idő 80%-ában. Egy csapat eredményeinek a 80%-áért a tagok 20%-a felelős.
Ez a matematikai képlet az élet legtöbb területén alkalmazható, a közgazdaság és vállalatmenedzsment területén széles körben, tudatosan használják a munkafolyamatok optimalizálásának érdekében. A 80/20-as szabály személyes életünkben is fontos tanulságokkal kecsegtet, hiszen rávilágít arra, hogy az időnk jól megtervezett 20% felelős az eredményeink 80%-áért. Ez felhívja a figyelmet az állandó maximális teljesítmény kergetése nem csak elképesztően fárasztó, de még csak nem is feltétlenül hatékony. Sokkal jobban járunk, ha összpontosítjuk az erőforrásiankat, és különbséget teszünk abban, hogy mikor van szükség maximális erőbedobásra, és mik azok az élethelyzetek, amikor felesleges a tökéletességre törekedni.
Ez a szabály nem csak teljesítményünk optimalizálását segíti, de az időgazdálkodásban is fontos szempont lehet. Alkalmazzuk a Pareto-elvet, és az ezáltal tudatosan megspórolt időt fordítsuk az előzőekben bemutatott, öngondoskodást szolgáló tevékenységekre.
Comments