"Csak hinned kell magadban!"
Halljuk a kinyilatkoztatást, és lelki szemeink előtt már pereg is a jól ismert filmjelent. A főhős, megannyi megpróbáltatás után, nagyjából a film háromnegyedénél ráeszmél, hogy tűrőképessége végére ért, elfogyott a cérna, elérkezett a mélypont.
Küldetését már épp feladná, de szerencsére a film elejétől kezdve kíséri egy bölcs barát, akinek legfőbb feladata az, hogy az ilyen nehéz pillanatokban előrántson a zsebéből egy jól megkomponált monológot, és visszatérítse hősünket a siker felé vezető útra.
"Csak hinned kell magadban!"- szól a mondás, mire hősünk megrázza magát, s hamvaiból feltámadt főnixmadárként utolsó csatába indul. Itt a legnagyobb fegyvere épp a saját sikerességébe vetett hite, ezzel felvértezve az utolsó megpróbáltatás kimenetele nem kétséges, sikerre van ítélve .
Happy end, pörögnek a kreditek...
Miért nem működik a varázsige a hétköznapokban?
Persze, sok mindenben különbözik Hollywood és a mindennapi élet, de ebben az esetben az eltérés a valóság és a filmek világa között szinte felháborító.
Képzeljük csak el: éppen (úgy látjuk) romokba dőlnek álmaink, egyúttal kételkedünk abban, hogy képesek leszünk leküzdeni a ránk váró akadályokat. Mindeközben valahol mélyen azért sajnáljuk is magunkat, hiszen nem hittük volna, hogy ennyire nehéz lesz.
Ebben a helyzetben lép színre a lelkes barát, akinek fő mondanivalója az, hogy minden nehezítő körülmény ellenére a sikerhez pusztán annyi szükségeltetik, hogy ne veszítsük el az önmagunkba vetett hitet.
A fogadtatás vegyes. Mit üzennek barátunk biztató szavai? Úgy fest, nem látja át, hogy milyen helyzetbe kerültünk, nem érzi át problémáink súlyát. Eluralkodik rajtunk a meg-nem-értettség égető érzése.
Higgy magadban- szól a varázsige, de valamiért, ha mástól halljuk, hamisan cseng. Pszichológiai szempontból ez azzal magyarázható, hogy nehéz élethelyzetekben jellemzően negatív érzéseket élünk át, melyek nem csak a hangulatunkat, de a valóság észlelését is befolyásolják. Befelé fordulunk, analitikusabban szemléljük a világot, és hajlamosak vagyunk a helyzetek negatív aspektusait észrevenni és megragadni.
Ennek eredménye, hogy jóakarónk és mi az adott helyzetről eltérő képeket alakítunk ki. Ez már önmagában problémákhoz vezet, hiszen a hatékony kommunikáció előfeltétele a felek által közösen konstruált valóság, melynek alapvetéseiben mindkét kommunikációban résztvevő személy egyetért. Ennek hiányában elvesznek, elsikkadnak az egymásnak küldött üzenetek. Így lehet, hogy mástól hallva a "higgy magadban" a legtöbb esetben nem több, mint elcsépelt frázis.
De miért is hasznos az önmagunkba vetett hit?
Ha varázsigeként nem is feltétlenül működik, az önmagunkba vetett hit gyakorlati hasznát mégis számtalan kutatás bizonyítja. A pszichológiában énhatékonyságnak nevezik, és lehetővé teszi, hogy különböző helyzetekben elhiggyük magunkról, hogy képesek leszünk megoldani a ránk váró kihívásokat.
Ha hiszünk magunkban, nagyobb eséllyel vágunk bele új dolgokba. Sokszor már azzal kudarcra ítéljük legféltettebb álmainkat, hogy a kudarc elkerülésének érdekében inkább meg sem próbáljuk megvalósítani őket. Az énhatékonyság érzése nem csak abban segít, hogy nagyobb célokat merjünk kitűzni, de támogat minket abban is, hogy kitartsunk elhatározásaink mellett.
Amikor képesek vagyunk hinni magunkban, céljainkat elérhetőnek érzékeljük. Enélkül lehetetlen, hogy hatékony stratégiákat tervezzünk. Az önmagunkba vetett hit olyan rejtett tartalékokat képes mozgósítani, melyek lehetővé teszik, hogy a legnehezebb kihívások ellenére is törekedjünk fenntartani a célorientált viselkedést.
Az önmagunkba vetett hit olyan, mint egy szemüveg, ami segít minket abban, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, amik segíthetnek minket céljaink elérésében. Ez a célorientált látásmód nagy segítség akkor is, ha valamilyen nehézségbe ütközünk. Lehetővé teszi, hogy a kudarcokat ideiglenesnek tekintsük, és hozzájárul ahhoz, hogy kreatív módon keressünk alternatív megoldásokat.
2 gyakorlat, hogy higgyünk magunkban
Hogyan emlékeztethetjük magunkat (vagy szeretteinket) nehéz helyzetekben arra, hogy képesek vagyunk céljaink elérésére? Ahogy az eddigiekből láthatjuk, az egyszerű felszólítás a legtöbb esetben nem válik be, de vannak olyan praktikák, melyek segítenek felkorbácsolni az önmagunkba vetett hitet. Ezeket használhatjuk saját magunk biztatására, de akkor is jól jöhetnek, ha egy társunkat szeretnénk támogatni.
Stresszes helyzetekben különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy alulbecsüljük saját megküzdési potenciálunkat. Ezek a gyakorlatok különösen hasznosak lehetnek akkor, ha egy kihívás előtt épp a legnegatívabb forgatókönyvekbe lovaljuk bele magunkat: segítenek hátralépni és hidegfejjel sorra venni azokat a pozitív bizonyítékokat, amik alátámasztják, mégiscsak érdemes hinni saját magunkban.
Sikerképtár
Mikor voltál legutóbb olyan helyzetben, amikor kezdetben kételkedtél magadban, de végül mégis sikeresen legyűrted a rád váró kihívásokat? Hogyan lepted meg magad saját erősségeiddel?
Kétségek közt hánykódva általában elfelejtjük, hogy hányszor éreztük már magunkat korábban pontosan ugyanígy, és ennek ellenére hányszor győzedelmeskedtünk aggasztó nehézségek felett. Sikereinket hajlamosak vagyunk egy diszkrét bólintással nyugtázni, és a következő legyőzendő akadályt kutatva hamar megfeledkezünk róluk. Személyes hibáink esetében az emlékezetünk egészen másképp működik. Egy-egy következmény nélküli ballépésen hosszasan rágódunk, nagyobb vétségeink pedig még évek múltán is okozhatnak álmatlan éjszakákat.
Ennek az aránytalanságnak az oka emlékezetünk természetében keresendő. Emlékezetünk funkciója nem az, hogy képeskönyvként összegyűjtse legszebb emlékeinket. Az emberi emlékezet sokkal inkább olyan, mint egy használati utasítás, mely azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk korábbi hibáinkból. Ennek megfelelően könnyebben idézzük fel ezeket, és tovább is emlékszünk rájuk.
Egy nehéz kihívás kapujában azonban érdemes ellensúlyozni emlékezetünk ezen tulajdonságát, és felidézni korábbi győzelmeinket. Számba venni sikereinket segíthet minket abban, hogy objektívabban lássuk a helyzetet, és egyúttal jó eszköz lehet arra is, hogy érzelmeinket pozitív irányba hangoljuk.
Támogatja az elmélyülést, ha sikerképtárunkat megalkotjuk a valóságban is. Gondolhatunk itt valódi képgyűjteményre, összegyűjthetjük eredményes pillanataink akár írásban is. Kell ezeknél több objektív bizonyíték ahhoz, hogy elhidd, méltó vagy az önmagadba vetett hitre?
Erősségbánya
Emlékezetünk előzőekben vázolt jellegzetessége azt is megalapozza, hogy a kihívások kapujában gyengeségeink válnak szembetűnőbbé. Pedig pozitív tulajdonságaink ismerete nemcsak a stressz csökkentésében játszhat fontos szerepet, de jó kiindulás lehet a hatékony megküzdési stratégiák kialakításához is.
Erősségeinket ismerve felkészülhetünk az esetleges nehézségekre, hiszen tudjuk, hogy mik támogathatnak minket a megküzdésben. Ha tudom, hogy melyik tulajdonságaimat tudom a leginkább kamatoztatni egy-egy kihívás során, akkor ennek megfelelően szervezhetem a viselkedésemet a cél elérése érdekében.
Tisztában leszek azzal, hogy mik azok a helyzetek, amikre fel vagyok készülve, melyekből személyes kvalitásaimnak köszönhetően képes leszek kihozni a maximumot.
Erősségeink ismerete szükséges előfeltétele annak is, hogy jó célokat tudjunk kitűzni magunk elé. Ezek elérése ( és észben tartása) jó lehetőséget kínál az önmagunkba vetett hit növeléséhez.
Tudni, hogy miben vagyunk jók, nemcsak teljesítményhelyzetekben hasznos. Saját kvalitásainknak ismerete segít abban, hogy tisztában legyünk értékeinkkel. Támogat minket, hogy megtaláljuk egyedi tehetségeinket, képességeinket és készségeinket. Ha tudjuk milyen adottságokkal rendelkezünk, kockázatosabb vágyaink megvalósításába is bele merünk vágni. Mi lehetne ezeknél jobb érv személyes rátermettségünk mellett?
Bízom benne, hogy ezek a gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a "csak hinned kell magadban" varázsigét őszintén és meggyőződéssel tudjuk mondani saját magunknak békeidőkben és kihívások közepette is.
Felhasznált irodalom:
Bandura, A. (2010). Self‐efficacy. The Corsini encyclopedia of psychology, 1-3.
Bandura, A. (2013). The role of self-efficacy in goal-based motivation.
Caraway, K., Tucker, C. M., Reinke, W. M., & Hall, C. (2003). Self‐efficacy, goal orientation, and fear of failure as predictors of school engagement in high school students. Psychology in the Schools, 40(4), 417-427.